|
Hõcserélõk
kiválasztása napkollektoros rendszerek részére
A napkollektoros rendszerek
legfontosabb eleme természetesen a napkollektor. A hasznosítható
napenergia mennyisége azonban korántsem csak az
alkalmazott kollektorok minõségétõl
függ. Legalább ilyen fontos a rendszer többi
elemének helyes kiválasztása is. Ez a cikk
a hõcserélõk méretezésére
hívja fel a figyelmet.
A Magyarországon alkalmazott
napkollektoros rendszerek az egyszerû, nyári medencefûtõ
rendszerek kivételével kétkörösek,
vagyis a napkollektor kör külön zárt kör,
amit fagyálló folyadékkal töltenek
fel. A kollektorokban tehát nem közvetlenül
a felmelegíteni kívánt víz kering,
ezért valamilyen hõcserélõt kell
alkalmazni a fagyálló-víz hõcsere
lebonyolítására.
Az alkalmazott hõcserélõket alapvetõen
két csoportra lehet bontani: belsõ és külsõ
hõcserélõkre. Belsõ hõcserélõnek
azt nevezzük, amikor a kollektorok tárolót
fûtenek, és a tárolóban egy beépített
csõkígyó található. Ezen belül
áramlik a kollektorokban felmelegedett fagyálló
folyadék, kívül pedig a tároló
vize veszi körül a csõkígyót.
Külsõ hõcserélõ esetén
a hõcserélõ a tárolón kívül
helyezkedik el, és mindkét közeget - a fagyállót
és a fûtendõ vizet is -szivattyú keringteti.
Erre a célra általában rozsdamentes acélból
készült lemezes hõcserélõket
használnak.
 |
1. ábra
Belsõ és külsõ hõcserélõk
a kollektoros rendszerekben |
Annak alátámasztására,
hogy milyen fontos a hõcserélõ helyes kiválasztása,
nézzünk egy példát. Tételezzük
fel, hogy két szomszéd úgy dönt, hogy
napkollektoros rendszert valósítanak meg. Mindketten
felszereltetnek házuk azonos dõlésû
és tájolású tetõfelületére
20m2, egyforma típusú napkollektort, melyek 1000
literes tárolót fûtenek. A munkálatok
elvégzésével két, az Installateur
olvasók által jól ismert épületgépész
szakembert bíznak meg. Az egyik rendszert Mekk Elek, a
másikat Hát Izsák fûtésszerelõ
mester kivitelezi. A megvalósuló két rendszer
között csupán az alkalmazott hõcserélõben
van különbség. Mekk Elek ~1m2 felületû
belsõ hõcserélõt, Hát Izsák
pedig külsõ, forrasztott lemezes hõcserélõt
épít be.
Elkészülnek a
rendszerek, kisüt a nap, és a szomszédok kíváncsian
szemlélik egymás rendszerét. A tárolókban
egyformán 30°C körüli a hõmérséklet,
mégis azt tapasztalják, hogy a Mekk Elek által
megépített rendszerben a kollektorokból
jövõ meleg ág hõmérséklete
90°C, míg Hát Izsák rendszerében
csak 55°C. Vajon melyik a jobb rendszer? Nos, ha ilyen eset
elõfordulna, akkor nagy valószínûséggel
a Hát Izsák által kivitelezett rendszer
gazdája elszomorodna, a másik szomszéd pedig
dicsekedne azzal, hogy az õ kollektorai mennyivel jobban
felmelegednek. Ha a megrendelõk rendszerébe nincs
beépítve hõmennyiségmérõ
(vagy erre alkalmas szabályozó), akkor a rendszer
jóságát általában csak a kollektorok
hõmérséklete alapján ítélik
meg
 |
2. ábra
A kollektorkör elõremenõ és visszatérõ
hõmérsékletei a példabeli rendszerekben |
Hogyan lehetne elmagyarázni
a szomszédoknak, hogy a valóságban pontosan
fordított a helyzet? Annak a rendszernek, ahol a kollektorok
hõmérséklete alacsonyabb, sokkal nagyobb
a hõteljesítménye. Miért magasabb
Mekk Elek rendszerében a kollektorok hõmérséklete?
Nyilvánvalóan azért, mert az alkalmazott
hõcserélõ felülete túl kicsi,
és a kollektorok hõteljesítményüket
csak magas hõmérsékletkülönbséggel
tudják leadni. A hõcserélõk alapegyenlete:
Q=k.A.Dt
|
Ahol: |
|
Q: |
az átadott hõteljesítmény
[W] |
|
k: |
a hõátbocsátási
tényezõ [W/m2.K] |
|
A: |
a hõcserélõ
fûtõfelülete [m2] |
|
Dt: |
a közepes hõmérsékletkülönbség
a fûtõ és a fûtött közeg
között [°C] |
Ha a k.A érték
kicsi (ami végül is a hõcserélõ
hõátadó képességét
jellemzi), akkor azonos Q hõteljesítményt
csak nagyobb Dt hõmérsékletkülönbséggel
lehet átadni. Ilyen esetben, ha a napsütés
teljesítménye elegendõ, akkor a kollektorok
hõmérséklete megemelkedik addig az értékig,
amíg a hõmérsékletkülönbség
növekedése ellensúlyozni tudja az alacsony
k.A értéket. Ha viszont a kollektorok hõmérséklete
magasabb, akkor növekszik a hõveszteségük
is, ezért csökken a hatásfokuk. Ez a hatásfok
csökkenés jelentõs is lehet. A 3. ábrából
látható a két rendszer pillanatnyi hatásfoka
(a környezeti levegõ hõmérsékletét
25°C-ra vettük, a napsugárzás teljesítményét
pedig 800W/m2-re). Ekkor a Mekk Elek által szerelt rendszer
pillanatnyi hatásfoka 44%-os, teljesítménye
7040W, míg Hát Izsák rendszerénél
ugyanezek az értékek 67%, és 10720W. Tehát
a nagyobb hõcserélõ alkalmazása eredményeként
az alacsonyabb hõmérsékletû rendszer
másfélszer nagyobb teljesítménnyel
üzemel. Leszögezhetjük tehát: a jó
napkollektoros rendszer nem feltétlenül a magas kollektor
hõmérsékletrõl ismerszik meg. A jól
megtervezett kollektoros rendszerben a kollektorok hõmérséklete
csak a hõátadáshoz szükséges
mértékben melegebb a fûtött közeg
hõmérsékleténél.
 |
3. ábra
A vizsgált két rendszer pillanatnyi hatásfoka |
Belsõ hõcserélõk
alkalmazása
Kisebb, fõleg használati-melegvíz
készítõ rendszerekben általában
belsõ hõcserélõs tárolókat
alkalmaznak. Ezt indokolja a rendszer egyszerûsége,
hiszen ekkor csak a kollektor kört kell rákötni
a hõcserélõre, míg külsõ
hõcserélõ esetén egy külön
szivattyús tároló kört is ki kellene
építeni. Amint az elõzõ példában
láttuk a belsõ hõcserélõ felületének
a nagysága jelentõsen befolyásolja a hasznosítható
napenergia mennyiségét. Mekkora legyen a belsõ
hõcserélõ felülete? Célszerû
megállapítani egy irányszámot, ami
megmutatja, mekkora kollektorfelülethez mekkora hõcserélõ
szükséges. A 4. ábrán a kollektorfelület/hõcserélõ
felület függvényében látható
a kollektorokkal hasznosítható éves hõmennyiség
(az ábra számítógépes szimulációs
program segítségével készült).
 |
4. ábra
A kollektorok éves hõmennyisége és
a belsõ hõcserélõk fajlagos ára |
A 4. ábra azt mutatja,
hogy a belsõ hõcserélõ felületének
növelésével a hasznosítható
hõmennyiség növekedése kb. 0,2m2/m2
értékig jelentõs, e fölött már
kevésbé. Ezért belsõ hõcserélõs
rendszernél 1m2 kollektorfelülethez ~0,2m2 felületû
hõcserélõt célszerû alkalmazni.
A javasolt érték sima felületû hõcserélõre
vonatkozik. Ha bordáscsöves réz hõcserélõt
alkalmaznak, akkor a javasolt hõcserélõ
felület nagyobb, 0,3-0,4m2/kollektorfelület m2. Ennek
oka az, hogy a bordáscsöves hõcserélõ
hõátadási tényezõje rosszabb,
mint a simacsöves hõcserélõé.
 |
5. ábra
A belsõ hõcserélõk típusai |
Külsõ hõcserélõk
alkalmazása
Nagyobb napkollektoros rendszerekben
szinte minden esetben külsõ, ellenáramú
hõcserélõt célszerû alkalmazni.
A belsõ hõcserélõ méretezésénél
elmondottak alapján már a példa szerinti
20m2-es rendszerben is az optimális hõátadáshoz
simacsöves hõcserélõ esetén
4m2-es, bordáscsöves hõcserélõ
esetén pedig 6-8m2-es hõcserélõre
lenne szükség. Ilyen nagy belsõ hõcserélõ
vagy nem is létezik, vagy ha igen, akkor meglehetõsen
drága lenne. Külsõ hõcserélõnél
viszont nincs felsõ határ, ez bármekkora
méretben beszerezhetõ, és a kollektoros
rendszerhez viszonyított ára sem túl magas.
 |
6. ábra
Hõmérséklet viszonyok ellenáramú
külsõ hõcserélõben |
A külsõ hõcserélõk
üzemviszonyait legjobban a fûtõ és a
fûtött közeg közötti logaritmikus hõmérsékletkülönbség
(logDt) jellemzi. Minél kisebb ennek az értéke,
annál alacsonyabb kollektor hõmérséklet
érhetõ el, tehát annál magasabb lehet
a kollektorok hatásfoka. A 7. ábrán látható,
hogy a kollektorok éves hõmennyisége hogyan
csökken a logaritmikus hõmérsékletkülönbség
növekedésével. Feltüntettük a hõcserélõ
árának változását is. Az ábrából
levonható következtetések:
- 5°C-nál kisebb
logDt csak nagyon nagy méretû, ezért drága
hõcserélõvel érhetõ el,
- 20°C-nál nagyobb
logDt esetén a kollektorok hõmennyisége
tovább csökken, ugyanakkor a hõcserélõ
ára alig változik,
- 5°C és 15°C
közötti logDt esetén a hõcserélõ
még nem túl drága, ugyanakkor a hasznosítható
hõmennyiség sem csökken túlzott mértékben.
 |
7. ábra
A kollektorok éves hõmennyisége és
a külsõ hõcserélõk fajlagos
ára |
A következtetés
tehát az, hogy napkollektoros rendszerben úgy kell
a külsõ hõcserélõt megválasztani,
hogy a logDt értéke 5°C és 15°C
között legyen. Mivel a hõcserélõ
ára a rendszerhez képest csak pár százalék,
ezért célszerû nagyobb hõcserélõt
választani, 5°C körüli logDt értékkel.
Nézzük a konkrét
számokat. Ha a példabeli 20m2-es rendszerben a
logDt=5°C, akkor az éves hõmennyiség
670kWh/m2, ha logDt=20°C, akkor 635kWh/m2. A különbség
a kollektorokkal hasznosított hõmennyiség
között 5,5%. A teljes napkollektoros rendszer ára
kivitelezéssel együtt kb. 2 millió Ft. Ebbõl
a hõcserélõ logDt=5°C esetén
~65.000.-Ft, logDt=20°C esetén ~25.000.-Ft, a különbség
40.000.-Ft, ami a teljes rendszer árának 2%-a.
Tehát 2%-os beruházás növeléssel
a hasznosított hõmennyiséget 5,5%-al lehet
megnövelni.
Medencék fûtése
Napkollektoros medence fûtõ
rendszerekben a hõcserélõt általában
a vízforgató körbe építik be,
ahol igen nagy a térfogatáram, még kisebb
medencék esetén is több mint 10m3/óra.
Ezért az ilyen hõcserélõk kialakításánál
fontos szempont, hogy ekkora térfogatáramnál
se legyen nagy a nyomásveszteségük. Erre a
célra csõköteges, vagy csõspirálos
hõcserélõket gyártanak, ahol a köpenytér
ellenállása valóban kicsi.
 |
8. ábra
Hõcserélõ beépítése
medence fûtõ napkollektoros rendszerbe |
A medencéket fûtõ
hõcserélõknél a forgalmazó
az ún. névleges hõteljesítményt
szokta megadni. Tipikus méret pl. a 40kW-os hõcserélõ.
Vigyázat! Tálcán kínálja magát
az a csábítóan egyszerû kiválasztási
módszer, hogy a kollektoros rendszer várható,
átlagos teljesítményét viszonyítsuk
a hõcserélõ névleges teljesítményéhez.
Ha a kollektorok teljesítményét 600W/m2
értékre vesszük, akkor pl. 20m2 kollektor
alkalmazása esetén a kollektorok teljesítménye
~12kW. Tehát joggal gondolhatjuk úgy, hogy a 40kW-os
hõcserélõ bõven elegendõ lesz
 |
9. ábra
A hõcserélõ névleges állapota |
De vizsgáljuk meg a
választott hõcserélõt részletesebben!
A 40kW-ra vonatkozó névleges hõmérséklet
és térfogatáram viszonyok a 9. ábrán
láthatók. Mi viszont a kollektor körben 96°C-os
elõremenõ hõmérséklet helyett
csak 40-50°C-ot szeretnénk, a kollektor köri
térfogatáram pedig 1,5m3/óra helyett csak
0,6m3/óra. Nos, a hõcserélõhöz
beszerezhetõ méretezési program segítségével
megállapítható, hogy ilyen viszonyok mellett
a 40kW-os hõcserélõ még 5kW-ot sem
képes átadni. Vagyis, ha ezt a hõcserélõt
választottuk, akkor a hõátadás csak
nagyobb hõmérsékletkülönbséggel
lehetséges, tehát csökken a kollektoros rendszer
hatásfoka.
A tanulság: ne engedjünk
a hõcserélõkön feltüntetett impozáns
névleges adatok csábításának,
a tervezés során használjunk számítógépes
méretezési programot, és a valós
üzemi viszonyokat vegyük figyelembe.
 |